Amikor így odahaza
együtt vagytok hosszú télen,
az a sok-sok öreg ének
járja-e, mint egykor régen;
az a drága öregasszony
lapozza-e imakönyvét;
fel óhajt-e néha-néha;
s törli lopva egy-egy könnyét?
Fehérhajú szép nagyasszony,
édesanyám, drága lelkem,
a sok régi öreg zsoltárt
ma én is elénekeltem;
lapozgatok minden este
én is egy szent öreg könyvet,
első lapján van egy képem,
s rácsókolok egy-egy könnyet.
Amikor így odahaza
együtt vagyok hosszú télen;
meséljetek szép meséket,
mint jó anyánk egykor régen;
valamikor ő ringatta,
álomra kis nyoszolyánkat,
most ti meséljétek vissza
az álomra jó anyánkat.
Meséljétek, hogy valahol
a csillagok is beszélnek,
valakinek lelke mélyén
édes álmok úgy mesélnek;
s amit egykor ő álmodott,
valaki mind, mind beváltja,
most is érte imádkozik,
hogy a jó Isten megáldja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése