Mikor alkonyul:
Nem dobog-e fel szived szilajul?
… Lásd én nekem
Viharok zúgnak át lelkemen…
Mikor alkonyul:
Szemedben vágyak tüze ki nem gyúl?
… Lásd az enyémben
Ezer nap csillogó mámora ég benn…
Mikor alkonyul:
A szived sajogva el nem szorul?
… Lásd az enyém
Reszket az árnyak idején…
Mikor alkonyul:
Szemedre könnyfelleg nem gomolyul?
… Lásd az enyémet
Beharmatozzák az emlékek…
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 18. sz. 1912. ápr. 28.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése