Ha mosolyogni látom őket:
Kik párosak, szerelmesek,
Ha összeérnek a kezek,
ha egymásnak csókokat dobnak,
Ha hallgatnak és ha susognak –
Nagy árvaságom könnybe lágyul,
Zokogok gyáván, ostobául,
Ha mosolyogni látom őket.
S mikor könny bujkál a szemükben,
Kik párosak, szerelmesek,
Ha ajkukon sóhaj rezeg,
Ha egyikhez a másik hütlen,
Ha gyülölet lobban szivükben,
Betegek, boldogtalanok –
Vadul, pogányul kacagok,
Mikor könny bujkál a szemükben…
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 18. sz. 1912. ápr. 28.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése