Az ifjuságból, multak májusából
Ragyognak szőke, barna lányfejek.
Tavaszi mámor, rózsaszinü mámor
Száll szivemre, mely szürke és beteg.
Multak arany ködében épen, szépen
Mosolyognak az édes lányfejek,
Szerettem őket, megdaloltam őket
És – nem csókoltam egyiket se meg!
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 16. sz. 1912. ápr. 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése