Kérdezett tőlem valamit,
Nem felelhettem néki,
Csak rátekinték szomorún:
Azt hittem – tán megérti?
Kérdeztem tőle valamit,
Ő sem felelt meg nékem,
Kitárta hívón karjait –
Remélve, hogy megértem?...
Most nézzük egymást messziről:
Soha egyik se kérdi…
… Szivünk a szemünk válaszát
Már úgy i tudja, érzi…
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 5. sz. 1912. jan. 28.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése