Nappal szomoru, szárnyaszegett
Szeme a kék, a világos,
Nappal fénytelen, nappal álmos
És beesett –
Nappal szomoru, szárnyaszegett.
Ideges alakján fekete kendő
És csak lóg a ruha rajta;
Cserepes, száraz, vágyat se keltő
Az ajka –
Ideges alakján fekete kendő.
Nappal fázva gubbaszkodik össze
És ponyvaregényeket olvas.
Eszik immel-ámmal, civakodik közbe
És borzas –
Nappal fázva gubbaszkodik össze.
Nappal közönyös, goromba, fáradt,
Rongy közt vonul meg a keble,
Ám kékes szemében kelnek a vágyak –
Már jön az este,
A fényes, a fehér, a sugaras este!
Alakja kinyulik. Szeme tüzét
Az éj sejtelme visszaadja –
Ajkai nedvesek, forrók, üdvék
- S tovaragadja
A fényes, a fehér, a sugaras este!
- - - Fáradt emberek és szomoruak
Esti boruláshoz pihenni térnek.
Mögöttük zene szól, lángok gyúlnak - - -
És megy velük szembe, során az útnak
Ő, lánya az éjnek, lánya a kéjnek.
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 6. sz. 1912. febr. 4.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése