Mély fájdalomtól leng bús fátyolom,
Vérző siralmim egy hűs sírba esnek:
Itt nyugszik teste a hervadt kegyesnek;
Őtet kesergem, őtet gyászolom.
Lelkem világhoz már nem lánczolom.
Vad éjeim vig rózsát nem keresnek,
Nem látszik a kies többé kiesnek,
Eltűnt Istennem, meghűlt Gyámolom.
Midőn a szerencsétlen igy eped,
Igy forr, igy küzd folyván könnyim patakja,
Halál nyiljon meg árnyas ünneped.
Ott feldúlt szívem terheit lerakja.
Örömhajnalban húny a gyötrelem,
S Amáliámat újra fellelem.
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése