Egy csélcsap eski, bájoló kecsére
Laurának, hogy csak érte ég
S fog lenni hű hozzá mindég:
De a szép gúnyolón mosolyg eskére.
„Hitelt, igy szóll, mint adhassak szavadnak?
Ki múlékony kecsemre esküvél,
Jele mihelyt orczáim elhervadnak
Hüséged is feloldva szárnyra kél.”
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése