Gyönyörben olvad édes énekedre
A sziklaszív is, s jégapathia,
Fagykérgöknek le kell pattannia
Fennlángzatú bájömledezésedre.
A fülmile némul kéjzengzetedre
Megszégyenülten, oh sphaerák fia!
S az általad dicsőült Hunnia
Hálálva fénykoszorút fűz fejedre.
Örvendj örök hír s érdem templomába
Vezérle hő keblednek istene,
Ki Gratiák kedveltjévé kene.
ha bár int régenyészet gyászhonjába
Ott sem szün meg dicsed ragyoglani.
S szép lelkedet szent tüzre gyujtani.
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése