A lét s az ég titokban érdekelnek,
Csillag, hold, nap, szelíd fénnyel derül;
Madár, csermely, zeng bájlón mesterül,
Virág, erdő, illattal idvezelnek.
A lét a bús s vidám emberkebelnek,
Varázsan hang-fény-szagban felkerül.
Örömbuzogva lágyan elmerül,
S szó nélkül a szív, elme szárnyra kelnek.
A képzés nézi e vir életet,
Látván a termetek mint sarjadoznak;
Felkölt a melyben alvó zengzetet;
Szép, Nagy, Dicső, reng húrjain a koboznak
S mit a homály talányba rejt vala
Megfejti a költő lángzó dala.
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése