Fölkerestem nagy zajában
A világi életet;
Láttam, mint ragyog sugára,
S milly csalárd úton vezet.
A barátság szűk hazáját
Megtapodták lábaim:
Itt sem, ott sem téljesedtek
Nagyra vágyó álmaim.
Légy segitőm, légy nyugasztóm
O magánynak istene.
Itt reménylek: bár örökké
Bús vidéked rejtene.
Im korette
szirteiddel
Háladón ölelkezem,
Búra hajló lombjaiddal
Bút pihegve mérkezem.
Nem kerülöm völgyeidnek
Szent homályát, rémeit;
Sírva járom fellegekre
Nyult hegyidnek bérczeit.
Légy segitőm, légy nyugasztóm
O magánynak istene,
Még ohajtom, bár örökké
Bús vidéked rejtene!
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése