Mi lehet kedvesebb,
S gyönyörűségessebb
Mint a kívánt szabadság?
Könnyen-Uralkodó,
Noha hivalkodó
Akaratos méltóság.
Maga kedvét járja,
Rabságot utállja,
Nem baráttya a birság.
Mert a Nap-fény alatt
Mindenféle állat,
Vágy, siet szabadságra.
Tengeren evezve,
S föld szinén kerengve
Repül e nyájasságra,
Ki ha azt nyerheti,
Magával hiteti,
Hogy jutott bóldogságra.
Mert a kötelesség,
Nem leg-kisebb inség,
Ki van más birtokában,
Sokálom szakasztást,
Tőrödést s udvarlást,
Törve nyög a magában.
A ki más asztalán,
S nem maga tányérán,
Akar enni a ontzban.
Nem mondom Királyság
De egy kis Uragás,
Ki lakhatik házánál.
Bár füstös légyen-is
És sással fedett-is
Jobb más palotájánál.
Nyugszik hol akarja;
Sétál hol kivánnya,
Nem űl más ajtajánál,
A mikor akarod,
Teríted asztalod
Nem vársz abbúl fenkitűl.
Ha vagyon mit enned,
Nem panaszos étked:
Nem hajtnak ki asztaltúl.
Nem üznek dologra,
S nem jőn ablakodra
Birság petsét Birótúl.
Noha kalmár ebe
Mint nyárba és télbe
Rágodik zsíros kontzon.
Borsos étket eszik,
Sátor alatt nyúgszik,
S nyújtózik a lasnakon.
De még is néz mordon,
Hogy nem jár szabadon,
És hogy van kötve lántzon
A Farkas az Erdőt
Járja, s üvölt időt
Fárad fokat éhezve.
Túr a koplalással,
Tsak hogy a vas lántztzal,
Ne legyen nyakon kötve,
Szabadságnak örül,
Páltza ütést kerül,
Fél ne legyen rekesztve.
Sebes Rárót foghatsz
Ölyvöt meg-taníthatsz
Fürjet,s foglyot hogy fogjón,
Nagy sok koplalással,
S álom szakasztással
Szoktatod meg-maradgyon
Még-is sokszor el-hágy,
És szabadságra vágy,
Nézi mint el-szaladgyon.
Majmot múlatságért,
S medvét nevetségért
Jól tartnak bé-rekesztve,
Nyakán gallér villog,
S hátán palást forog,
Néki sokat kedvezve.
De a mint kelletlen,
Étele ízetlen,
Jár szabadsággal kedve.
Kalitkában madár
Lakjék kedvére bár,
Zöld árnyékkal bé-fedve,
Hol nem éri esső,
Tsak hogy gyenge veszsző
Tartóztattya rekesztve,
Még-is óhajt azon,
Hogy nintsen szabadon
Búsúl ártatlan szíve;
Hogy ha szabadságban,
Nem laktál sorsában,
Ezt nem tudod fontolni.
Melly drága kints légyen
S mennyi sokat érjen,
Ahoz nem tudsz szóllani.
Én-is ármálissát,
S arannyal irtt jussát,
Nem érkezem fejteni.
Forrás: Magyar
Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része,
szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal
magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most
újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése