Világ ékessége,
Mibűl áll szépsége,
Azt én tudni kivánnám,
Elmém fáratságát,
És kezem munkáját,
Ezért nem-is szánhatnám?
Tsak hogy vólta képpen,
Tzélozhatnám éppen,
Vaj melly igen akarnám!
Körül járó kék Ég,
A kin nints semmi vég,
És tsillagit mondhatnám.
Plánéták járási
S kerengő forgási
Szépitik gondolhatnám.
Tengernek ég színét,
És tágas föld szemét
Erre magyarázhatnám,
Szép ékes zöld pásit,
Melly ezer kedvet nyit,
Ditséretes mindenbűl.
A szép tsorgó forrás,
Szemnek kedves látás,
Tisztíttya nedvességtül,
Szép tavaszi harmat,
Mint ékes ruházat,
Gyöngyöt hallad szépségbül.
Kéttséges az elme,
Vadak külömb neme
El-nyerhesse e pállyát
Madarak szépsége,
Tolla s énekése,
Ám ditsértesse magát,
Gyümölts hozó fákrúl,
S Árnyékos ágakrúl
Szólni nem látom módgyát.
Arany ékessége,
S kövek fényessége,
Szemedet hizlalhattya.
De elmém kétséggel,
Mint egy álmos szemmel,
Ezeket tsak számlállya.
Mások javallását
S elme futtatását
Vélekedésem várja.
Talám a szép Rósa,
S virágok Aszszonya
Kiért elmém most fárad.
Ez, az az ékesség,
Kerti gyönyörűség,
Mellyért szívem most bádgyad;
Világ fényes szeme,
S tündöklő öröme,
E mindent fellyül hallad,
Virágjában ékes,
Ajándékban kedves,
Nehéz őt meg-fontolni,
Virágzó örömét,
Ragyagó szép szinét
Nehéz versel le-irni,
Liliom, s violán,
Nárdus, májoránnán
Fellyebb magasztalhatni,
Meszsze földrül látszik,
Szépsége tündöklik
Tetszik mint sebes villám:
Oh kedves illatya
Az elmét újíttya,
Miért hogy ne javalnám?
Elmém fellyül múllya,
S értelmem halladgya
Abban kell hadni talám?
Hogy kertemben valék,
Szép rósákat láték,
Ugy irtam ezt felőle.
Nintsen ennek mással,
Akar ki bár lássa,
Múlik többi mellőle.
Nézz nyájasságára,
Vagy vize hasznára
Sokj ót várhatsz belőle.
Forrás: Magyar Rithmusok,
mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része, szép isteni
ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal magában. Második,
közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most újjobban és tisztábban
kibotsáttatott. Posonyban, 1803.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése