Reggeli napfény csókolgatja,
ahogy a kannát odatartja.
Sejti-e, hogy te őtet nézed?
Elfogadja a köszönésed.
Azután csendben, szótlan mégy el.
De nem magad, - egy szép emlékkel.
Képzeletedben ott a kútnál –
megcsókolt ez a drága kislány.
(Ford.: Sipos Károly)
(Forrás:Kelet Népe II. évf. 2. szám 1936. március)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése