- Markovics Jenő festőművész rajzaival, (Tornalja-Tornal’a) Pozsony, 1935. Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet
Víz, tél, emberek, örömök, havak, pofonok, sírások, nagy szépségek és nagy szomorúságok: ez a Sinka István könyve. A Sinka István könyve az egyetlen magyar Isten kardja, amely mára végképp kiesett a katonaparasztság kezéből a honi mezőn. Lázadás ez a könyv? Vagy nyűg? Vagy panaszkodás? Nem lázadás, nem nyűg, nem panaszkodás. Ez a könyv mámoros halálba révülés a régi Nagy-Magyarország romjain, azon a Magyarországén, amelyet a parasztság valójában soha nem élt, csak úgy látott meg egy-egy szivárványos villanásban, de még inkább szomorú áltatás formájában, a Rákosi szántó dalában, vagy a Jókai Új földesurában.
Micsoda kegyetlen, tragédia ez a könyv. Csudálatos szépségekkel, végtelen mélységekkel és halálos szakadékokkal, melybe egy egész nemzet szédült bele. Szeretne lázadni a hazug ösvényekre tévedt nemzetért, szeretne éles, suhogó pallos lenni, korbács, ütőszerszám: de még így is, porbaverve is, éhségbe gyötörve is, nem hagyja Sinka Pistát lázadni a tökéletes felsőbbrendűség. Nem hagyja lázadni az emberség, nem hagyja lázadni a szinte bűnné erényesült jóság, csak magát áldozza, szórja gyötrelmes vívódással, azt hiszi, hogy lelke széthullásával bekövetkezik a megtartás. Még átkozódni se tud. Pedig látja síró szemével a mindent felhabzsoló szellemi tülekedést, látja, hogy a véres, maradék koncon egymást legázolva marakodnak a titánná duzzasztott moszatok. Valahonnan, fentről, lenéz a koncmarókra és megyen tovább a keserű végzetúton, megyen az „esti szélben és fújja az angyalfaragta furulyát”.
Tudja, hogy a szalon és kispolgári kultúra már régen kifizette, ha aprópénzzel is, az Arany János balladáiban a pásztortüzeket, a szalontai, orosi legelőket, a téli bogyókat, mégis, van ereje, van bátorsága felszítani a hunyorgó parazsat és ráborítani édesanyja keszkenőjét, mikor meghal Ács Laji, a bojtár.
Az ő tragédiája: a puszták, legelők, magyarok tragédiája. Nyelve az ősmitológia klasszikus nyelve. Lelkében tökéletesen megnyilatkozik a sokat emlegetett és visszasírt turáni szellem. És ezt a minden rezdülésében turáni szellemet ez ideig fajok, szervezetek, irányok nem fogadták be. Se gojok, se árják, se Turániak. Pagodastílusnak nevezték, csizmakultúrát szövegeztek róla. Hát hogy képzeli el a múltakat megsirató magyarság a turánizmust? Szaloncipőben? Cilinderben? Frakkban?
Első kötetét a szeghalmi Péter András reálgimnázium adta ki saját költségén. Ez a szép gesztus méltó volt a nagy paraszthoz, az iskola alapítójához. Ezt a vékonyka kötetét a Felvidék magyarsága adta ki. Legközelebb az elszakított Felvidék szellemi életére térünk rá, most csak annyit, hogy a Felvidék irodalma, művészete sokkal inkább és egyetemesebben képviseli a magyar szellemiséget, mint a benti. Az elszakított részekről, főként a Felvidékről olyan sajátosan és kizárólagosan magyar, megtisztult nemzeti, világnézeti szemlélet árad felénk, ami éles és határozott lökést ád az anyaországi szellemnek is. Ez a lökés késztette a Pásztorének megírására Sinka Pistát.
A füzet szedése, technikai kiállítása tökéletes munka. Hol van a magyar könyvkultúra ettől a könyvkultúrától? A füzet illusztrálása döbbenetes. Négy szöveg közötti rajz díszíti a füzetet, kivéve egyedül Buday Györgyöt, sehol nem láttam még papíron, képben ennyi igazán a magyar fájdalmát, a magyar sírást, a magyar minden poklon keresztül való élni akarást, mint itt. Hogy tudja ez a felvidéki festő, ez a Markovics Jenő ennyire átélni, érezni, látni, tudni a sivatagos Alföld magyarságának tragédiáját? Hogy tudja szívni ezt a levegőt, látni ezt a szörnyű és kegyetlen birkózást? Csudálatos dolog ez nagyon. Szinte félelmes régiókba tapad ebben a pár sorban a rajz: „a paraszt szép fia, istenállat, kit halálba lőnek a nyilak”. Már egy régebbi könyv Markovics-illusztrációjánál is valami boldog szédülettel állottam meg, ezeknél a munkáknál határozottan érezi az ember, hogy a képíró művészete tökéletesen összeforrt az Alföld magyarságával.
- ó –
(Forrás:Kelet Népe II. évf. 2. szám 1936. március)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése