Négyezer ember él a faluban,
tízszer négyezer vágy születik minden percben.
Leülnek az emberek és nehéz kezükkel,
rojtos kabátban ceruzát szorítnak,
mintha kocsirudat markolnának s írnak,
gondolatot sugároznak.
Egy az ő vágyuk várossal, azúr éggel,
kozmosz gyerekei ezek a szegény paraszttervezők,
kik vasbetont karcolnak a levegőbe,
gépbúgást várnak utcavégről,
színházat csinosítnak négyezer embernek,
hol ők ülnek az első sorokban.
Négyezer ember vágyat szül minden percben,
Millió vágy, harc születik még a mélyben.
(Forrás:Kelet Népe II. évf. 2. szám 1936. március)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése