2011. nov. 15.

Tagore: Áldozati énekek 1.



Te tettél végtelenné engem.
Néked telik ilyenben kedved.
Ezt a törékeny edényt te üríted ki újra meg
újra és te töltöd meg mindig friss élettel.

Ezt a kicsi nádfurulyát te vitted hegyen-
völgyön át magaddal, s belőle leheleted
örökké új melódiákat fakasztott.

Kezednek halhatatlan érintésére kicsiny
szívem gyönyörűségében felejti, hogy
korlátai vannak, s kimondhatatlan
mondanivalók keletkeznek benne.

Mérhetetlen adományaid csakis ezen az
én igen kicsiny kezemen át juthatnak
hozzám. Évszázadok telnek-múlnak, s te
csak egyre töltögetsz, s mégis van hely,
hova töltögess.

(Ford.: Szentirmay Gizella)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése