Sok szép este adatott nékem.
Futamodván csataterekről,
napi búsult gerjedezésekből:
volt enyhelyem, jó menedékem.
Sok szép este adatott nékem.
Nyomorúság szekerit húzván,
sajgott szegény, fölmarjult vállam.
Víg nap alatt keseregve jártam,
de a jó este sátrába beálltam
s enyhesége, puha csókja hullt rám.
Véreim, kik búba-törötten
isszátok, az élet keserű italát:
ó, fogadjátok azt az ajándékot,
mit a kegyes szívű alkonyat ád.
Véreim, jöjjetek az én asztalomhoz.
Csitít, pihentet, békít a borom.
Gyászoljuk az élet sok, gyönyörű álmát
ezen a csöndes halotti toron.
(Forrás: A Jövendő – Irodalmi, művészeti és kritikai szemle - I. évf. 1.sz. 1910. febr. 1., Hódmezővásárhely)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése