A fonyódi várhegy tetejérül
Lelkem a táj szépségébe szédül:
Balatonnak fehér fátylos kékje
Belevész a verőfényes éjbe.
Csónakomnak fehér vitorlája
Villan a tón, mint pillangó szárnya;
Mint bogársor, hosszan nyúló rajba
Halász-bárkák feketéllnek rajta.
Hajó úszik, tutul a kéménye,
Sirálymadár le-lecsap feléje,
Elszáll aztán – szememet is csalja
Mind messzebbre, át a túlsó partra.
Messze ott fönn, a vízre guggolva
Néz merengőn ős Tihanynak orma;
Itt alul meg némán integetnek
Romfalai regés Szigligetnek.
S középen e gyönyörű keretbe
A teremtés két csodás remekje,
Két legszebb szál a hegykoszorúkba:
Badacsony s a gulácsi hegy kúpja.
Ezt karcsúvá angyalok faragták,
Azt bazaltból titán kezek rakták.
S ide tették világ csodájára
A szendergő Balaton partjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése