Ki küldte rám ezt a ködöt?
Ki tette rám e hangfogót?
Mily fátyol fojtja szózatom?
Zúgnak bennem bánat-folyók,
Jaj csobog a sóhaj mögött,
Mint jég alatt ár északon.
Gyáva ködbe öltözködöm
S láthatatlan bús köd-palást
Takarja el testem-lelkem.
Nem léphetem át e varázst,
Nem láthatok át e ködön,
S a világ nem láthat engem.
Köd előttem, köd utánam,
Köd követi léptem, szavam,
Követ és előz mindenütt
És hasztalan, jaj, hasztalan:
Előttem jár hűvös árnyam,
S minden sikert, csókot lehűt
A nevemen örök köd ül,
S tán örökre itt rejtőzöm
E gyáva ködpalást mögött.
Északról jött egyik ősöm,
Az hagyta rám bús örökül
Ezt a szomorú szláv ködöt.
(Forrás:Kelet Népe II. évf. 2. szám 1936. március)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése