Tolvaj fekete éjszaka volt
Hogy Andris bácsi halódott
Az istállóban kopott subán
De ő már erről nem tudott.
Mint mikor táltos jár a tájon
A hídlást vágták a lovak
Lapult a mécses-láng, egy kuvik
Megbújt az eszterhéj alatt.
A rudas csikóval bajlódott
Szénát villázott boronált
Lázában hitt egy kajla tinót
Kérte négyellős ustorát
Hullámzó zöld vetésnek nézte
Szeme az istálló falát
Reszkető keze alig adott
A csont-kaszásnak parolát.
A suttyó béres vette észre
Ahogy a fiastyúk elült
Borozdán keshedt nyüstölt teste
Akkortájt jócskán hidegült.
A szembogárja is tört volt már
Mint vén tükör ha megvakult...
Mire a Napisten fölérzett
A lombos Béka ráborult.
Obsitot kapott öreg béres
Andris bá!... Kend tán rokonom
Egyborozdás volt a rosszsorsunk
Az ekevas-vájt ugaron.
Kendet már fölyhő-szérűn várják
Csillaghaj-díszes asztagok...
Kegyelmed ott is hű cseléd lesz
De én tán ott is lázadok.
(Forrás:Kelet Népe II. évf. 2. szám 1936. március)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése