Négyesy László kiadása Amade „idegen
nyelven írt” költeményeinek elsejéül a főkódexből közöl – nyomtatásban először
– egy Szűz Máriához szóló hymnust (1892. 523. l.). Szerény véleményünk szerint
Amade német versei valószínűleg mind magyar (részben elveszett) verseinek
átdolgozásai. E latin költeménynek is megvan a magyar párja, az Istenes Énekek
során VI. sz. alatt (407. l.) alatt közölt az a Nagy szentsége… kezdetű himnusz, amelyet Abafi adott ki először
(Figyelő XII. l.), s amelyet Négyesy is kéziratból tesz közzé. Nem érdektelen,
hogy éppen ezt a költeményt – a magyart – a főkódexba „más kéz írta be, mint a
többit, aki Rába-vidéki dialektusát is gyakran bevitte a leírásba.” (Négyes,
514. l.). Anélkül, hogy ez említett körülményből föltételes következtetéseket
vonnánk le, megállapítjuk, hogy Amade verse nem pontos mása a latinnak. Íme az
első három strófája:
Magna Diva! Tu spes viva
Desperantis animae!
Potens Stella, a procella
Huius mundi protege!
Ad Te clamo, Solam amo
Exul Evae filius,
In Te spero corde vero,
Qua nihil est certius.
O Patrona! Veni prona
Alma salva miserum,
Mater vere, me tuere
Opis Tuae indignum.
Nagy szentsége, reménsége
A kétségben esteknek,
Dücsössége fényessége
Óh csillag légy népeknek.
Hozzád kiáltlak, mert ohajtlak
Számkivetésnek fia,
Bízván látlak, szívből áldlak,
Ez lesz szeretet díja.
Oh pátronám! az én órám
Engedd, tudjam, melly korán,
Igaz anyám! kegyes dajkám
Szükségben vigyázz reám.
A két szöveg – s különösen a latinnak
tömörsége azt a gondolatot kelti bennünk, hogy itt a magyar készült a latinból.
De ennek végleges megállapításához évszámok kellenének s ez tudvalevőleg
Amadenál nincs.
Hogy a német verseknek is (bár az
előbbivel alkalmazott fordított viszonyban) van valamelyes közük Amade magyar
dalaihoz, arra nincs ilyen kézzelfogható példánk; de utalunk a Négyesynél IV.
sz. német versre (537. l.), melynek gondolatai a magyar versek egyik-másikával
rokonok Versformája egyezik a CXXXIII. daléval, s első sora is azonos:
Ah! átkozott színes szív! (352. l.)
Du verfluchtes falsches Hertz; (537. l.)
amott az első strófa vége:
Suche dir ein böseren Sinn
Adio! und gehe hin.
emitt a költemény vége:
Legyen azért végső szó:
Gyilkos lélek, adio!
Egyik gondolata
Dann was hertzig ist und klein…
emlékeztet egy másik sorára (CXI. dal,
369. l.)
Ki tudja, picinynek mért oly gráciája?
ami azonban inkább csak amellett
bizonyít, hogy mindkettő Amadeé.
Itt mutatunk rá a CXLI. költeményre, Van egy kinek neve nincs, de mégis kegyes…
(373. l.), mely akaratlanul is eszünkbe juttatja Faludi Ferenc Nincsen neve c. költeményét (Négyesy
kiad. 1900, 51. l.). A kettő ugyan teljesen ellenkező tartalmú, de tudvalevő
(Trostler, EPhK. 1914. 205. l.), hogy Greflinger költeménye is – mely Faludinak
elfogadhatóan forrásárul szolgált – ellendal volt egy, talán Amade versével
egyező eszméjű költeményhez, miként a címe is vallja: Gegensatz auff das Lied stb. S e szerény adattal is közelebb
jutottunk Amade költészetének néhány – nem sok – gáláns vonásához, melyekre még
vissza fogunk térni.
Végül, német hatásról lévén szó, hadd
említsük meg Amade-nak érdekes pár sorát:
Gondolatok
Ohajtások
Másképp vámtúl szabadok.
A Gedanken
sind zollfrei szállóigének – mely Büchnernél (Geflügelte Worte, 26. kiad.
Berlin, 1916.) csodálatosképpen nincs meg – s amelyet a köztudat nagy Frigyes
szájába szokott adni, tudvalevőleg (Fried, zitaten-Lexikon, I. 109. l.) Luther
a forrása (Von Weltlicher Oberkeit),
de megvan Shakespeare Amit akartok c.
vígjátékában is.
GÁLOS REZSŐ
Forrás:
Irodalomtörténet 7. évf. 1918.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése