Bakonyi Hugó: Az ember tragédiája és egyik német rokonműve

- Schach gr. Világkorszakai. Belgrád, 1917. 66 l. /Budapest, Lampel-bizomány./ Ára 2 kor. –

Madách Imre Ember tragédiájának a külföldi irodalomra való hatásáról szerzőnek fenti tanulmánya útján értesülünk először. A német irodalom egyik kiváló költőjének, Schack grófnak Világkorszakok c. műve minden valószínűség szerint az Ember tragédiájának hatása alatt készült. Nagyobb hasonlatosságot mutat az Ember tragédiájával, min az utóbbi Fausttal. Az összes német bírálatok által nagy koncepciójúnak elismert Világkorszakok 12 énekből álló modern eposz 6600 sorból áll, míg az Ember tragédiája 4100 sor, s a hetvenes évek elején, tehát Madách eredetijének, sőt még első német fordításának megjelenése utáni időben jelent meg. A két mű között számos rokonvonás található nemcsak a szerkezetben, hanem az eszmemenetben s a történeti képek megválasztásában is. Schack eposza közelebb áll az Ember tragédiájához, mint akár Faust, Kain, A századok legendája vagy bármely más azzal eddig párhuzamba vont mű. A szerző a mű tartalmi ismertetését hét oldalon adja. (10-17. l.)

Mindkét mű hőse a maga és az emberiség boldogságát keresi, s e célból a múlt történelmét álomképsorozatban élik át. Madách paradicsombeli Ádámjával szemben Schack barlanglakó ősembere a majmok leszármazottja. Párhuzamos Madách Miltiades- és Schack Perikles-korabeli görög jelenete, s mindkét színben főleg a demagógok uralmának festése, valamint a keresztes hadjáratokban a búcsúkkal való üzérkedésnek és az eretnekek üldözésének festése, továbbá Schack gróf renaissance és Madách Kepler-korabeli jelenete háttérben az inkvizícióval. Madách Ádámja rendszerint a kor vezető embere, Schack hőse ellenben elnyomott vagy alárendelt szerepet tölt be. A jövő festését Schack meg se kísérli, s művét csonkán a francia-porosz háború végével fejezi be, úgyhogy magyarázatképpen ahhoz egy prózai utószót kénytelen függeszteni.

A két mű világfelfogása egymással teljesen ellenkező. Az emberiség sorsát Madách nagyrészt a biblia, Schack a darvinisztikus evolúció szemüvegén át látja és szemlélteti. A hagyományos és evolúciós világnézet átmeneti korában élő Madách vegyesen merít hol a bibliából, hol Büchner Erő és anyag c. művéből is. Mindkét mű pesszimisztikus felfogású. Az álomképekből levonható tanulság valami lesújtó és szomorú; a Madách pesszimizmusa alatt lappangó szelídebb emberszeretetből Schacknál egy szikra sem villan felénk. Madách úgy szerkezetileg, mind logikailag és esztétikailag a különben mesteribb irányú Schack fölött áll. A nagy olvasottságra való és körültekintéssel megírt tanulmány értékességéből a benne felfedezhető egypár stílusbeli idegenszerűség nem von le semmit. A sok sajtóhiba is a háborús nyomdai viszonyokkal menthető.

ÁGNER LAJOS

Forrás: Irodalomtörténet 7. évf. 1918.