Bajza Vándor-ának forrása

Az Aurora 1832-iki kötete hozta Bajza A vándor című novelláját. A novella tartalma a következő:

A vándor Trencsén megye egy falujából az aranyosi vadászlak felé iparkodik. Ide érve egy tizenegy éves fiú fogadja: az aranyosi vadász Petőfalvi Gácsi András fia. A fiúval évődve Gácsinél mélabús énekét hallja, majd az asszonnyal megismerkedve ez kérdezősködésére elmondja, hogy bánatának első jegyese, Rónai Dezső, halála az oka. Szenvedélyesen szerették egymást. Rónai saját hibáján kívül gyilkossá lett, megszökött és beállott Mária Terézia seregébe katonának. Éveken át nem adott hírt magáról, s végül is bajtársai azt a hírt hozták róla, hogy Pirnánál elesett. Így lett Rónai barátjának, Gácsinak felesége, kivel már 14 éve boldog házasságban él. Időközben hazaér Gácsi is, aki a kiszolgált katonának látszó vándort szívesen fogadja és megtudván, hogy Hadik ezredében szolgált, rögtön Rónai iránt érdeklődik nála. A vándor viselkedése igen sajátságos és ő ezt rosszulléttel magyarázva aludni tér. Szobájába térve búcsúlevelet ír Gácsiékhoz, melyben felfedi, hogy ő Rónai. Mint katona porosz fogságba esett, s a hét éves háború után jegyeséről megfeledkezve, porosz szolgálatba állott s ott nyolc évig szolgált. Két esztendeje kilépett a katonaságból; most hazatérve megtudta, hogy jegyese férjhez ment és meg akart róla győződni, boldog-e? Az esetben, ha boldogtalannak találta volna, bosszút állt volna ezért Gácsin, de miután meggyőződött az ellenkezőről, céltalannak érzi életét, vagyonát Gácsiék két gyermekére hagyván öngyilkos lesz. Búcsúlevele megírása után elhagyja a házat és az erdőben főbe lövi magát. A vándor különös viselkedésétől felizgatott Gácsiné észreveszi távozását és felkölti urát is. A fegyverdördülésre az idegen szobájába sietnek, s ott a búcsúlevélből mindent megértenek.

A novella keletkezésével és értékével foglalkoztam Bajza életrajzomban (216. l.). Ugyanott adaptatiónak minősítettem az elbeszélést (214. l.) és rámutattam, hogy ugyanazt a tárgyat dolgozza fel, melyet Tennyson Arden Enoch c. költői elbeszélése (216. l).  Utaltam arra is, hogy Bajza valamennyi novelláján valami sejtelmes végzet vonul át és lírai költészetének fejlődéséből iparkodtam e végzetszerűséget megmagyarázni (189., 191., 192., 193., 196., 223.).

E végzetszerűségnek azonban A vándor-t illetőleg más oka is van; nevezetesen az, hogy forrása Houwald egy drámája. Báró Houwald Ernő (1778-1845) tudvalevőleg a német végzettragédiának Werner és Müllner mellett legkiválóbb képviselője volt. Siránkozó hangulatú, édeskésen szentimentális darabjai ugyan nem vetekedhetnek különösen Werner tragédiáival, mégis több drámája igen nagy hatást tett és jó ideig szerepelt a műsoron. A pesti és budai német színpadon is két évtized3ene át adták darabjait. Das Bild c. öt felvonásosának 1821-1840 között 21, Der Leuchtturm c. három felvonásának 6, míg Die heimkehr c. egyfelvonásosának egy előadásáról (1824. jan. 8.) tudunk.* (* Ez adatokat dr. Kádár Jolánnak köszönhetem. Hogy más hazai német színpadokon is játszották darabjait, mutatja, hogy a szomolnoki színtársulat könyvtárában hét darabjának van meg a kézirata (v. ö. Vértesy Jenő: A szomolnoki műkedvelő színtársulat könyvtára. Magyar Könyvszemle 1912. 138., 148. l.).

A magyar irodalom is érdeklődéssel fordult Houwald felé. A Magyar Tudós Társaság által 1831. május 16-án lefordításra kijelölt 71 darab közt ott találjuk A képet, 1834-ben három kötetben kiadja Szabó Dávid Houwald Elbeszélései-nek fordítását, a húszas és harmincas években a magyar színpadokon adják A képet Gaal Mihály, A fénytornyot, illetőleg A lámpástornyot Szabó Dávid és Hiri Ferenc, A hazajövetelt Bucsó Bálint, Az ellenségeket (Die Feinde) Hiri Ferenc, a Bartholomeo Caramannot, illetőleg A tengeri rablókat (Die Seeräuber) Komlóssy Ferenc és Kovacsóczy Mihály, a Fejedelem és polgárt (Der Fürst und der Bürger) Pápai István és úgy látszik az Átok áldást (Fluch und Segen) Murányi Zsigmond fordításában.* (* L. Bayer József: A nemzeti játékszín története II. k. 43., 425., 431. l. Benkő Kálmán: Magyar színvilág, 41., 43., 55., 59., 60., 68., 78., 84., 116. l. Komlóssy Bartholomeo Caramanno-jának súgókönyve megvan a Nemzeti Múzeum kézirattárában (Quart. Hung. 1704.). A Komlóssy-féle Bartholomeo Caramanno három előadása (1838 okt. 23, nov. 8. 1839 dec. 27) képviseli Houwaldot a Nemzeti Színház műsorában.* (* Ezekről Bajza is megemlékezett Játékszíni Krónikájában (Athenaeum, 1838. II. 583., 685.), de a darabról magáról nem nyilatkozott.)

Bajza Vándor-ának forrása Houwald Heimkehr-je. A darab tartalma a következő:

Wolfram erdész házában családi ünnepre készülnek. Az erdésznek születése napja van. Mostohalánya, Mária koszorút fon számára és eközben nyolc éves féltestvérével, Henrikkel, majd anyjukkal, Johannával beszélget. Egyszerre csak egy örmény kereskedőnek látszó ember lép a szobába, aki igen különösen viselkedik, vadul gesztikulál, úgy, hogy betegnek tartják. A zavaros beszélgetésből, melyet az idegen az erdészékkel folytat, lassanként kiderülnek a darab előzményei. Az asszony első ura Dorner Henrik katona volt, akivel szenvedélyesen szerették egymást és szerelmüknek egy gyümölcse is született: Mária. Azonban Dorner állhatatlan természete miatt nem tudott otthon megmaradni, hanem 18 év előtt elment világgá, és már kilenc éve hírt sem adott magáról. Miután az asszony holt hírét hallotta, leginkább apja rábeszélésére hozzáment Wolframhoz, de még mindig szereti Dornert. Az örmény azt állítja, hogy ismerte Dornert és látta elesni.

Wolfram hazaérkezik. Egy fekete hattyút lőtt, s elmondja ennek történetét. Két hím hattyú egy nőstényért vívott, s a nőstény viselkedéséből felismervén, melyik a bitorló, ezt elpusztította. E történet nagy izgalomba hozza az örményt, és észrevétlenül mérget tölt egy pohár borba, s azt Wolframmal akarja megitatni. Miután azonban meggyőződik a további beszélgetésből, hogy Johanna ebben az életben már csak Wolframmal tudna boldog lenni, hogy Mária is mostohaapjához vonzódik, maga issza meg a bort. Haldokolva felfedi magát: ő Dorner.

Nem szükséges részletezni, hogy Bajza elbeszélése és Houwald drámája miben találkoznak és miben térnek el. Mindenesetre forrásához képest itt önállóbb Bajza, mint első novellájában (Rege a hableányról), de itt is egészen a forrásból meríti az alaptörténetet, sőt megtartja az eredeti drámai menetét is, holott novellában dolgozza fel és novellájában is ott lábatlankodik, ámbár egészen céltalanul, a végzetdráma kiállhatatlan koraérett okoskodó kamasza.

Az elbeszélés minden lényeges eleme megtalálható Houwald drámájában, csak Gácsiné éneke nem. Ez az ének egészen a helyzetdalok stílusában van írva, bár a hazatérő férj tragédiájának számos népdali feldolgozása mellett nem lehetetlen, hogy valami forrásra vezethető vissza ez is.* (* E tárgykör világirodalmi feldolgozásait részletesen tárgyalja Splettstösser Willy: Der heimkehrende Gatte und sein Weib (1898 és 1899) c. munkájában.)

Bajza e jelentéktelen novellája is mutatja, hogy a német végzettragédia meglehetős hatással volt a magyar irodalomra. Ideje volna már, hogy valamelyik filológusunk külön tanulmány tárgyává tenné azokat a szálakat, melyek a húszas, harmincas és negyvenes évek magyar dráma- és novellaíróit a német romantika e szörnyszülöttéhez fűzik.

SZÜCSI JÓZSEF

 

Forrás: Irodalomtörténet 7. évf. 1918.