- Budapest, 1917. Athenaeum R.-T. Ára 2 kor. Az „Angelika-Otthon”
javára –
A
minap egy igen kedves kis verseskötet került kezembe. A verseket egy fiatal
leány, a 14 éves Fenyvessy Kató írta. A kötet, mely nem a nyilvánosságnak van
szánva, a kis leánynak a háborús évek alatt írt költői termékeit tartalmazza.
Eltekintve néhány vallásos érzésből fakadó költeménytől, a kis költő háborús
érzéseket énekel meg.
Ha
a verseskötetet olvasgatjuk, szembeötlik, hogy a költemények aktuális események
hatása alatt készültek. Minden fontosabb háborús esemény, mint a kárpáti és
doberdói harcok,k a román hadizenet, Belgrád eleste egy-egy költeménynek adott
életet. Megtaláljuk a jellegzetes háborús érzéseket, mint a hadba vonulók búcsúját,
az otthon maradottak fájdalmát, a fogságban levők vágyódását, az elesett hős
siratását.
E
költemények elbírálásánál természetesen egészen más mértéket kell alkalmaznunk,
mint egy kiforrott, sőt mást, mint egy határozott fejlődésben levő költői
egyéniségnél. Ezen versek egy gyermek fantáziájából, idegen érzelmektől
áthatott lelkéből fakadnak. Így csak arról lehet szó, hogy egy fejlődésben levő
gyermek, kinek voltaképp még nem voltak életélményei, mély szenzációi, kinek
még nem lehettek valódi művészi élményei, hogyan ölti költői formába idegen
forrásból eredő gondolatait és netán érzéseit. A szellemi művelet ezen alakját
nem szabad lekicsinyleni, mert ez nem egyszerű reprodukció, hanem teremtés, ha
annak egy elemibb megnyilvánulása is. És ez nem is képzelhető el másképp, se
költői, se írói, sőt még zenei téren sem, hol pedig a gyakran tárgy nélküli
gyermeki érzelmek adekvátabb kifejezést nyerhetnek. Ezen versek feltárják előttünk
a gyermek gazdag fantáziájának világát, az idegen és önálló költői elemek
kapcsolódását, a művészi készség első csíráját, megismertetnek bennünket a
gyermeki formaalkotás szabályaival, az átélt és utánérzett érzések sajátságos
szövedékével. Gyermeklélektani szempontból igen tanulságosnak tartom e kis
gyűjteményt, és ha szabad nem nagy tapasztalatomra támaszkodni, akkor azt
hiszem, hogy ezen versek a gyermekköltői irodalomban igen szép helyet fognak
elfoglalni.
A
költeményekben megnyilvánuló talentum illusztrálására legalkalmasabbnak tartom
a gyermekíró két sikerültebb versét bemutatni.
LESZÁLLOTT AZ ALKONY…
Leszállott az alkony csendesen a tájra
A galiciai lengyel rónaságra.
Néhány esti csillag gyult ki már az égen,
Népfölkelő honvéd áll a hidőrségen.
Szomorún néz bele a nagy éjszakába,
Haza száll a lelke szép Magyarországba.
Haza száll a lelke szép Magyarországba.
Haza száll a lelke, minden gondolatja,
A honvágy a szivét nyugodni nem hagyja.
Behunyja a szemét, hogy azt ne is lássa,
Hogy egyedül áll itt a nagy éjszakába’
És amig nem látja, hogy mi van körülte,
Egy szelid nyájas kép jelen meg előtte.
Kis falusi házban gyujtanak világot,
Vacsoránál ülni lát egy kicsi fiacskája,
Ki az apját haza mindhiába várja.
A vacsora alatt még egy szót sem szólnak,
Vidám tárgya úgy sem lehetne a szónak,
Csendben elfogyasztják az estnek ebédjét,
A nő ágyba teszi a két kicsikéjét.
Ünnepélyes csend van, nő szól meghatottan:
„Apukáért fogtok imádkozni mostan.”
Az ágyban föltérdel a két kicsi gyermek
S forró sóhajjal egy imát rebegnek:
„Jó Istenünk tartsd meg a mi jó apánkat,
Hozd vissza őt nekünk, hallgasd meg imánkat!”
És a honvéd szívét melegség járja át,
Csöndesen egy sóhaj hagyja el ajakát,
Visszahozza a szél lelkét a hazába,
Gondolatban ott van az édes kis házban.
A LEÁNY IMÁJA…
Hangzik a híveknek buzgó zsolozsmája,
Sok szerető szívnek könyörgő imája,
Énekeknek szárnyán száll ima az égbe
Igaz könyörülő nagy Isten elébe.
A nagy oltár előtt összekulcsolt kézzel
Könnytől ázott arcú ifjú lányka térdel,
Halkan rebeg imát a Miatyánk alatt
Úgy érzi szegényke, hogy szíve megszakad.
Keservesen zokog, nem zokog hiába
Halvány arcú hadnagy küzd Galiciában.
Oltár előtt térdel, imádkozik érte,
Oltár előtt roskad szegény leány térdre.
Az orosz határon nagyban öldökölnek,
Legjobb magyar hősök a sorból kidőlnek
Míg a leány lelke az Istenhez áhit,
Ifjú hadnagy sírján kivirit a pázsit.
Meg
vagyok győződve, hogy a kis Fenyvessy Kató verseskötete a gyermektanulmányi
társaság kitűnő múzeumának érdekes dokumentumaihoz fog tartozni.
Dr. Révész Géza
Forrás: A Gyermek XII.
évf. 3-4. sz. 1918.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése