A.
Shakespeare. Petőfinek Shakespeare-tisztelete közismert dolog, és szinte egész
terjedelmében ki is van mutatva. Akad azonban még egy-két morzsa, mely szintén
érdemes, hogy összegyűjtsük; a nagy emberek arcképén a legkisebb vonás is
érdekes.
1.
Othello I. felv. 3. jelenetének vége
felé Jago ezt mondja: „Az idő méhe sokkal viselős, minek meg kell születnie.”
(Szász K. fordítása): „There are many events int he womb of time, which will be
delivered.” Ez a kifejezés emlékeztet Petőfi: Erdélyben c. költeményére:
A század viselős,
Születni fognak nagyszerü napok.
2.
Cymbeline III. felv. 3. jelenete
végén mondja Belarius nevelt fiairól:
„bár szegényen
Neveltem e barlangban, hol hajolva
Járkálnak, lelkök mégis paloták
Boltjáig ér.”
(Rákosi Jenő ford.)
„though train’d up thus
meanly
I’the cave wherein they
bow, their thoughs do hit
The roofs of palaces.”
Levél Arany Jánoshoz c. költeményben
valamelyest hasonlít erre a négy sor:
„S jártam azóta magas fényes paloták körül, a hol
Minden, minden nagy; gazdáik lelke kicsiny csak…
Akkor eszembe jutott alacsony hajlékotok, ebben
Mind kicsinyecske, de a gazdának lelke nagy és szép.”
3.
Az Ivás közben c. költemény
kilencedik versszaka így szól:
Hadd igyam hát! hogy forogjon
kerekem –
Meg sem állok, csak a kancsó-
Feneken,
Bárha mingyárt – a mint Falstaff szólana –
Bárha, mondom, egy mérföldig tartana.
A
Falstaffra való célzás IV. Henrik II. rész, V. felv. 3. színére vonatkozik,
ahol Falstaff cimborája, Hallga (Silence) énekli:
Kiiszom a pohárt, add ide
Ha egy mérföld is a feneke.
(Lévay ford.)
Hogy
Petőfi Hallga helyett Falstaffra hivatkozik, az lehet emlékezetbeli
megcsuszamlás, de lehet szándékos változat is, mert a mámoros hangulat
jellemzőbbnek találja a pohos boriszákra, mint kisebb jelentőségű pajtására. A
költemény 1844-ből való, tehát Petőfi már akkor is jól ismerte Shakespeare nagy
művein kívül kevésbé ismert históriáit is.
4.
Az Úti levelek IV. levelében is
hivatkozik rá: „azt mondanám neki szembe: hazudsz, akkorát, mint Falstaff!”
(vö. Irodt. 7:50).
5.
A Hóhér kötelének XV. fejezete így
kezdődik:
„…
Hiripi pajtás, szólítám őt meg másnap, amint fölébredt, mit álmodtál?
-
Szépet, barátom, gyönyörűt! felelt ő; azt álmodtam, hogy én vagyok az az angol
herceg, kinek nevét már nem tudom, csak annyit tudok róla, hogy testvére őt egy
kád malváziai borba fullasztotta! Úgy-e, felséges álom? malváziai borba
fulladni…”
Ez
a hely a Petőfitől annyira bámult III. Richardnak I. felv. 4. színére céloz, mikor
a két gyilkos, kiket Richard az ő bátyjának, George, Clarence hercegének
meggyilkolására fölbérelt, egymással tanakodik:
„1.
gyilkos. Üsd nyakszirten a kardmarkolattal, aztán dugd a malváziai hordóba a
szomszéd szobában.
2.
gyilkos. Oh fölséges gondolat! mártást csinálok belőle.”
S
a gyilkosság végrehajtása után az 1. gyilkos ezeket mondja: „Kívül a malváziai
hordóba duglak.”
Az
V. felv. szellemjelenetében:
„Nyomasztva szálljak rá lelkedre holnap!
Ki undok borban fürdetém halálra.
Szegény Clarence, kit álnokul megöltél!”
Idevág
Kemény Zsigmond Gyulai Páljában is egy célzás V. rész, 5.
fej. elején): „mintha a fejedelem ő fensége utaztatás helyett, más ötletre
bökkenvén, egy vad angol király példájára, ki testvérét boros hordóba
dongásztatá be, őt színig rózsavízzel töltött kádba fulasztatja.”
6.Az Úti
levelek VI. levelében idézi a híres szállóigét: „Királyságomat egy lóért!
kiáltja III. Richard. Jövendőm felét egy nyugodt óráért! kiáltom én…” (III.
Richard. V. felv. IV. szín; v. ö. Irodt. 7:50 k.)
7. A Széphalmon
c. szatírában Kazinczy Ferenc kertjéről így ír:
„Nagy ég, a pompás kert mivé lett!
Még mostan is mosolyg, mosolyg.
De szívet-szaggatólag,
Mint a megőrült szép leány.”
E sorok minden olvasáskor önkéntelenül a
szegény Ophelia képét idézik fel bennem.
8. Egressy
Etelkéről írja:
„Shakespeare, kit úgy szeretsz,
Shakespeare képzelete
Teremté e leányt egy boldog perciben…”
9. A
helység kalapácsa IV. énekében a kántor rémületét így jellemzi:
„Oh Hamlet! mi volt ijedésed,
Mikoron megláttad atyád lelkét,
Ahhoz képest, a mint megijedt
A helybeli lágyszívű kántor
Feleségének látásán?”
10. Költő
lenni vagy nem lenni c. költeményének felírása Hamlet monológjának híres
kezdő sorát másolja.
B
Dickens. A XVIII. Úti
levélben magasztaló sorokat ír Dickensre: „… ő szerez valamennyi író közt
legtöbb jó kedvet, ő nevettet meg legtöbbet. Ez a legszebb küldetés a földön:
másokat földeríteni. Oh, ha most hét mennyország van, az isten okvetetlen még
egyet fog teremteni s e nyolczadikba majd Bozot helyhezteti, mint az emberiség
legnagyobb jóltevőjét, mulattatóját.” – E sorok csakis a Pickwick-klubra
vonatkozhatnak, mely a negyvenes években már igen ismert volt nálunk. Jókai is
írja (Levél dr. Fenyvessy Ferenchez 1880, a pápai Jókai-ünnep alkalmával), hogy
pápai diák korában, mikor Petőfivel megismerkedett: „(tanulmányoztam) Boz
Dickens első művét, a Pickwick klubbot” (Olcsó. Jókai 231. sz. 18. l.)
De úgy érzem, hogy Diskensnek egy másik
regénye, Twist Olivér is mély hatást tehetett Petőfire, mégpedig Apostol-ára.
Sylvester gyermekkora, midőn gonosztévők, tolvajok közt nevelkedik, erősen
emlékeztet a szegény kis Olivér szenvedéseire, ki szintén hasonló körülmények
közt él. Tudvalevő, hogy ez a regény Dickensnek első nagy műve, melyben a főhős
a szenvedő gyermek, későbbi regényeinek és sok utánzójának kedves alakja. Azt
hiszem, részletesebb összevetés igazolná sejtésemet. Twist Olivér különben már
1843-ban magyarul is meg volt Gondol Dániel fordításában.
TOLNAI VILMOS
Forrás:
Irodalomtörténet 7. évf. 1918.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése