Ez
a magában véve nem jelentékeny költemény a költő 1850. évi őszi hangulatának
képe. Kedvetlenség, fanyar elégedetlenség szól belőle, a költői ihlet hiányának
panasza: „Ollyan próza minden részem...!” A vers a Pesti Röpívek 1850. évi 5. számában jelent meg, november 3-án
(lapszám: 123. hiba, helyesen 144). A második versszak ekképp szól:
Gondolatim, mint a túzok,
Mellynek összefagyott szárnya,*
Gyalog mennek a föld szinén,
Egy sincs a ki föntebb járna.
*
alatt a költő ezt a jegyzetet fűzi a második sorhoz: „Midőn fagyra hirtelen
eső, arra ismét hirtelen fagy lesz, azt mondják, a túzok szárnya megmerevül s
nem tud repülni. Nevezik az időjárás e „kivételes állapotját” ónos időnek.”* (*
Ez a jegyzet a kiadásokban nincs meg.)
A jegyzet, legkivált a megmacskakörmözött „kivételes állapot”, mely az
önkényuralomnak kedves szava volt, úgy látszik, szemet szúrt a cenzúrának, mert
a számot elkobozta s a „javított” szám az idézett versszak s a hozzáfűzött
jegyzet nélkül jelent meg. A lefoglalt példánynak egynéhány számát azonban már
szétvitte a posta, mert a 10. számban – mely már Pesti Ivek néven jelent meg (l. Szinnyei Ferenc: A Magyar
Emléklapok, Irodt. I. 113) – a borítékon egy A. jegyű levelező ezt írja
Gyuláról: „Nem tudjuk minő lesz a
farsang, s bánt-e sokakat a tánczolásnak viszketege; de annyit mondhatunk, hogy
társas életünk jelenleg olly lankadt, olly néma, mintha minden járó kelő ember
egy-egy „élő szobor” volna! Hiába! azt mondja Arany: ónos idő van!” Lám, a
költő célzatát megértette, megérezte mindenki; nem csak az ő szárnya volt
összefagyva, az „ónos idő” másnak is lelkére nehezedett. – Még csak azt jegyzem
meg, hogy a költemény első és későbbi szövegei közt apróbb eltérések is vannak.
A múzeumi könyvtár példányában megvan mind a két: a cenzúrázatlan s a
cenzúrázott szám is.
TOLNAI VILMOS
Forrás: Irodalomtörténet
7. évf. 1918.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése