Az Allgemeine
Theaterzeitung und Originalblatt für Kunst, Literatur und geselliges Leben
– Wien 1830. XXIII. évfolyamának 146. számában olvassuk a következő meleg hangú
nekrológot: „Kisfaludy Károly nincs többé. Ez a kitűnő magyar költő, akire a magyarok
joggal lehetnek büszkék és akinek a neve a külföldön is ismeretes volt, Pesten,
ez év november 22-én* (* Ez az adat
téves; 21-én halt meg.) életének 40-ik évében meghalt. E nagyszellemű
férfiúnak földi maradványait e hó 23-án temették el pompával, nagy részvéttel.
Kisfaludy Károlyban a magyar múzsa egyik legméltóbb és legderekabb ifját
vesztette el.” – Majd pedig közli a Bécsben lakó Austerlitz Károly nevű
költőnek, aki Kisfaludynak személyes ismerőse is volt, következő ez alkalomra
írt szonettjét:
Blume
auf das Grab des ungarischen Dichters Karl v. Kisfaludy
O traure nicht, dass Kisfaludy schied,
Pannonia! von dieser irdischen Szene,
Weih’ ihm der tiefen Rührung stille
Thräne,
Doch traure nicht, dass Kisfaludy schied;
Er lebt unsterblich fort in seinem Lied,
und seine freyen muth’gen Lyratöne,
Besingend hell die Tugend deiner Söhne,
Sie wirken fort in jedem Hochgemüth.
Drum freue dich, dir blieb sein edler
Geist
Der jugendlich in seinen Liedern waltet,
Der Schönheit hehre Bildungen gestaltet,
Und jeden Sinn zu den Gestirnen reisst.
So theilst du mit den Himmlischen ein Gut
Und so wie ehmals wärmst dich seine
Gluth!
A cikk végén megemlíti az Aja név mögött rejtőző író, hogy Kisfaludy
az 1831-iki esztendőre Jelenkor cím
alatt egy új magyar lapot is hirdetett, és hogy a költő bátyjától, Kisfaludy
Sándortól várható az elhalt költő életrajza.
PERÉNYI JÓZSEF
Forrás:
Irodalomtörténet 7. évf. 1918.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése