Madách és Eötvös

Madách Az ember tragédiája 3845-3875. sorában (Alexander kiad.) „a gyomor filozófiáját” fejtegeti. „Hát minden nagy eszme, Nemes cselekmény konyhánk gőze csak, Vagy oly körülmény dőre magzata, Mit egytül egyig a hitvány anyag Nehány törvénye mozgat, s tart lekötve?” – mondja Ádámmal az elmélkedés során. Marót Károly (E. Ph. K. XXXIX. 738-7.) ennek a gondolatnak a szülőjét Byronban ismeri fel, aki Don Juanja V. énekének 32. stanzáját azzal az ötlettel zárja, hogy „ki tarthatná nagyra szellemi képességét, melynek használhatósága annyira függ a gyomornedvtől?”

Én azonban azt hiszem, ez a Madách-féle hely – a 3845-3875. sorokra terjedő egész részlet – közelebbi rokonságban áll Eötvös Falu jegyzője VIII. fejezetének kezdő soraival: „Nincs fontosabb pillanat életünkben, mint ebédeink; életnézetünk s gondolataink legnagyobb része, sőt nem ritkán azon érzemények, melyek emberi természetünket leginkább nemesítik, gyomrunk állapotától függnek, s ki májbajban szenved – mint mi írók közönségesen – átlátja Pythagoras és a braminok egész bölcsességét: midőn erkölcsi philosophiájukat a konyhán kezdik. Csudálhatni, hogy annyi történetbúvár között, kik korunkban inkább új rendszerek fölállításában, mint a régi állapotok leírásában remekelnek, még nem találkozott senki, ki a különböző korok s nemzetek élelemszereiben kereste volna nemünk nagy tetteinek okát – talán ez úton nagyobb eredményekhez jutnának, mint azok, kik mindent az éghajlat és fajkülönbségre vezetnek vissza.” Eötvös a byroni gondolatnak a változatát adja itt, de átviszi azt az erkölcsiségre is: a táplálkozás határozza meg életnézeteinket, nemes érzelmeinket és nagy tetteinket (ironikusan!). S ebben Madáchnak inkább lehetett előzője, mint Byron a gyomor és értelem összefüggését hangoztató kijelentésével.

Madách politikai összeköttetései a centralistákkal, közöttük Eötvössel valószínűvé teszik a Falu jegyzője beható ismeretét és ebből eredő hatását, ámbár könyvtárának jegyzékében Eötvös munkái közül egy sem fordul elő. Egyéniségében sok van a Karthausi költőjének borongó érzelmességéből meg a Falu jegyzője szerzőjének gúnnyá fagyott emberszeretetéből és eszményvágyából. Személyesen is vonzódott hozzá; mint írót és gondolkodót nagyra becsülte, s eszméi közül többet magáévá tett (Vinovich, Madách 451.).

PAIS DEZSŐ

  

Forrás: Irodalomtörténet 7. évf. 1918.