
I.
Azt álmodtam az éjszaka:
Leszállott a magas égnek
Minden ragyogó csillaga;
Nem tudám, hová levének.
Reggel, mikor fölébredtem,
Kertembe kitekintettem:
S ím, minden virágban ott
Egy-egy csillag ragyogott.
II.
Két csillag, egymáshoz közel,
Egymást sohasem hagyja el:
Együtt járnak mind a ketten,
Tiszta égen, föllegekben.
Mi tartja őket így együtt,
híven egymáshoz mindenütt?
Gondolkodom, s úgy képzelem:
Az örökéltű szerelem.
III.
Jő a tavasz illatárral;
Ébred a vidám madárdal;
Zöld az erdő, vig a patak;
Föld s mennyország mosolyganak;
Suttog a fü, jár a szellő;
Aranyos szélü a felhő;
Ég a nap láng-szenvedéllyel;
Édes álmot hoz az éjjel; -
Gyönyör, élet minden máson: -
Csak nekem nincs gyógyulásom.
Forrás: Magyar költők könyve. Második kiadás. Geibel Armin Pest, 1857.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. szept. 8.
Iduna (Szász Polixéna 1831-1853): Képek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése