Erkélyen rozsdás vaskalitka
de bearanyozza szent varázs,
ha gyöngyfényben a hajnal titka
tárul: csillog a durva rács…
Vedlett rácson hajnalka fut
s vigyázza az aranykaput:
hol üvegflótán rigói fütty kel
s nyomában lángzó kösöntyűkkel,
harmatcsepp-gyöngyös, kibontott hajjal
Evoé napfény! betáncol a hajnal.
Napközbe virága: fonnyadt-asszú, árva
a sokszinű tölcsér színtelen, halvány
mint csókban elégett, hervatag, holtlány,
ha vágyteli ajkát a napcsók lezárta.
Ám hajnali napnyíl égre ha pendül:
száz lila kürtje kiharsog a csendbül
Száz piros ajka, a rózsautánzó:
hajnali csóktól, hajnali tánctól
kinyílik lángzón.
Erkély ez? vagy tán gondola,
mely égbe libben, mint a héja?
vagy dervis hószín minaréja:
hol szárnyat ölt a gondolat?
Csak játszi csalfa bús varázs:
nappali szemnek durva rács.
Forrás: Napkelet 6. évf. 20. sz. (1928. október 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése