Egy fa meghalt, a többi él:
ne kérdezd, hogy miért.
Kimentem az udvarra és
körülfolyt a sötét.
A csillagok égtek csupán
a fák magas csúcsán.
Olyan rejtelmes volt a perc,
valamit ünnepelt.
Templom volt a lét mély homálya,
melynek nincs kupolája.
Ott állt az öt magas akác,
némábban, mint a ház.
Közöttük egy levéltelen
komor volt végtelen.
Nem volt szívében már lehellet,
de mégis állt a többi mellett.
Forrás: Napkelet 6. évf. 14. sz. (1928. július 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése