Im újra látom lázas boldogan,
Az élet száz alakban hogy fogan!
Most minden csóknak íze számba van,
A csókok íze mind más, számtalan!
Ezer idegfonálom át zizegve
Beáramolnak lüktető szivembe.
A mámoros vér zengő dalba fog:
A lét magára érző himnusza vagyok!
Forrás: Napkelet 6. évf. 21. sz. (1928. november 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése