Te az Idő vagy, én csak pillanat,
Tünő pont vagyok, míg Te vagy a Tér.
De a tér szerelme lüktet a pontban
S az Örök tüze pillanatban él.
Tartalma nélkül a Tér maga váz,
Pillanat nélkül az Idő halott:
Végtelenséged bár megsemmisít,
Végtelen erőd mégis – én vagyok!
Forrás: Napkelet 6. évf. 9. sz. (1928. május 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése