Jégből dermedt hét-toronyba
Zárta be a tél a lelkem.
Vártam, vártam szivszorongva,
Minden tüzem kileheltem.
Még egy kicsi kileső
Ablakocskát sem hagyott!
Sohsem láttam a napot.
Mit eszelt ki a kegyetlen,
Hogy a tavaszt ne feledjem:
Jégvirágot faragott!
S ó én balga elfeledtem
A rabságot, haragot:
Dideregve száz napesten
Mindig arra vártam, lestem,
Hogy formál új alakot.
Forrás: Napkelet 6. évf. 21. sz. (1928. november 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése