Még ólmos, szürke felhőnyájak
Uszkálnak – párás földszag árad.
S már kukucskál a nap…
Orkánharag
Nem dúl tovább… A harcnak vége…
Ki-kicsillan a mennybolt kékje…
Bíborban áll a bércorom,
Aranykönny ring az ág-bogon,
S az erdők fellélekzenek..
- - - - -
Egy jámbor pór imát rebeg…
- - - - -
Habfodrot ver az álmatag tó –
Az égről – sugárzó íven –
Mosolygó Istenarc izen,
S szép, tarka szivárványpillangó
Bont szárnyat – szelíden…
Forrás: Napkelet 6. évf. 17. sz. (1928. szeptember 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése