Ha arra gondolok, mi a színed Velence,
eszembe jutnak kis gyöngyházszín fellegek
s a kép, amely vizeden hajnaltájt lebeg,
mint virágok kelyhén áttetsző-szárnyú lepke.
Mint a leghalványabb rügyek, oly halványzölden
csillan a víz, mely büszke palotáidat
locsolja; s rajta díszes, nagyívű hidak
olvadnak hallgatag, mesebeli gyönyörben.
Ám szűk cellák körül a málló, régi házak
hosszú sora holt vízre hullat borús árnyat
s a légben a halált kongatja minden óra.
S mégis: mily balga, aki csak szomorúnak lát!
Öblöd csupa arany. Csupa tallér Piazzád
és minden ablakod győzelmek lobogója.
Im, itt áll Desideri márványszobra
s közel Michelangelo ősi háza
s tücskök cirpelnek völgyekben, alattam.
Forrás: Napkelet 6. évf. 18. sz. (1928.szeptember 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése