Ne mondd: az hős, ki célhoz jutva – él,
Kinek babér van harcos homlokán,
S győztesként lépdel megvitt vár fokán,
Amíg alant vértől gőzölg a tér.
Az ily hőshöz, halld, a holt így beszél:
„Győztél, - ám utad haldoklók során
Vitt, - hekatombák bőszült gyásztorán.
Nem hős, - szerencsés az, ki célhoz ér.
A hős alant van. Vértől szallagos.
A teste roncs, - széthullt, mint harciszekér,
Melyen győzött a sors kegyelt fia.
A holt a hős. Ő volt a csillagos
Magasba lépcső – másnak. A babér
Övé. A hősnek meg kell halnia.”
Forrás: Napkelet 6. évf. 16. sz. (1928. augusztus 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése