2019. szept. 4.

Falu Tamás: Mikor egy élet összeomlik




Mikor egy élet összeomlik,
széjjel-futnak a régi holmik.

Felvirrad rájuk gyászos reggel,
Hozzájuk nyúlnak vad kezekkel.

Jobbra, balra elvándorolnak,
Nem tudják, hol állnak meg holnap.

Kutatnak bennük kincset, aktát,
A lelküket is kiforgatják.

A leveleket összetépik,
A préselt rózsát általlépik.

És a holt lenn a sírgödörben
Összerázkódik meggyötörten.

És megcsúfolva, észrevétlen,
Most hal meg másodszor a mélyben.

Forrás: Napkelet 6. évf. 18. sz. (1928. szeptember 15.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése