Ó, ifjúságom , vad, merész, kalandos!
Mily gyötrő vággyal gondol rád az este
fényében, kit már megcsókolt a langyos
szellő, az égen csillagot keresve.
Ó, roppant ég! Ó, óriási multam!
Ó, mámor, mely föllobogott, kavargott!
Ó, mult világa, melyből nem tanultam
amelyben elfeledtem ezer arcot.
Ma nem vágyom sikerre, győzelemre.
Ma már nem törtelek vadul, teremve,
minden csatát és győzelmet megúnván.
Mert a szemem már minden hajnalt látott
s búcsúztatom a szép, megúnt világot,
míg könyörtelen Éjtszaka borul rám.
Forrás: Napkelet 6. évf. 24. sz. (1928. december 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése