Emlékezzenek ezek az
írások Strache Antalra
Most hozzád küldöm halk dalomat,
hogy sápadt, komoly homlokodat
vigasztalón simítsa.
Hozzád küldöm a jóságomat,
hogy szivedet, - a megkinzottat –
magához vonja.
Hozzád küldöm két halovány kezem,
hogy átfogva, testvére legysen
megfáradt kezednek.
Forrás: Napkelet 6. évf. 22. sz. (1928. november 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése