Eljött az újév: arcát hó takarja
s az emberek – imbolygó néma pontok –
ide-oda futkosnak a havon.
Eljött az újév gördülő hatalma
s ködében millió új fájdalom.
Hiába építed a vak talajra
bástyáidat: az óra kettyenése
nem hagy nyugodni ott sem, és komor
forgás lesz holtod is, mert így akarja
a föld, amelybe véred visszafoly.
Forrás: Napkelet 6. évf. 14. sz. (1928. július 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése