Apor Elemér: Vándorlegény

Hull az őszi levél,

Fordul az avarnak,

Idők országútján

Vándorlegény ballag.

Hová viszi búja,

Merre visz az útja,

Merre fog fordulni

A szekere rúdja

Ki tudja, ki tudja.

Ballag napkeletnek

Elindulta óta

Vagy tán napnyugatnak

Fordult el azóta?

Egyedül, egyedül.

Itt senkise küldi,

Ott senkise várja:

Csatangoló vadnak

Ki is lenne párja?

Kalap szembehúzva

Görcsös bot a kézben,

Az forog fejében,

Hogy vissza ne nézzen.

Mert ha visszanézne

A mögötte – síkra,

Szegény vándorlegény

Elfakadna sírva,

Elfakadna sírva.

Hull az őszi levél,

Fordul az avarnak.

Idők országútján

Vándorlegény ballag.

Hová viszi búja,

Merre viszi az útja,

Merre fog fordulni

A szekere rúdja:

Csak az a nagyságos

Nagy jó Isten tudja.

Forrás: Napkelet 6. évf. 15. sz. (1928. augusztus 1.)