Isten veled komolyság, Isten veled komorság,
isten veled bölcsészet, Isten veled költészet,
megjöttek a rokonok,
megjöttek a gyerekek.
Asztag hátán gyerekek, csúszkálnak és nevetnek,
udvaromon gyerekek, kergetőznek, nevetnek,
minden zugban gyerekek:
élő napfény, szeretet.
A vén paplak: vén hordó, máskor ecetes hordó,
most pezsgő bor, kacagás, kicsorog a kacagás:
vetés-érlelő kacagás,
ember-érlelő kacagás.
Egész napon mókázom, viccet mondok, nótázom,
ölelnek a kis karok, azt se tudom mi vagyok,
gyerekláncon rab vagyok?
kamasz, költő, pap vagyok?
Az a fő, hogy a Halál most hozzám be nem talál,
elrejt a szép új vetés, édes gyermek-nevetés,
elrejtnek a gyerekek,
élő napfény, szeretet.
Forrás: Napkelet 6. évf. 22. sz. (1928. november 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése