Ledülök a szőlő közt. A tőke
titkos műhelyen vegyíti már
a piros vérü bogyót s a szőke
fürtöt, mellyel úszkor megkinál.
Száz-izű homok, gazdag fivérem,
lassan eggyé olvadok veled.
Én csobogtatom a venyigében
a halványkék, lüktető eret.
Ha nap ömlik, vagy harmat szitál rám,
duzzadó erőm formát keres,
s csöppjeimből mélytüzű szivárvány
tarka íve lobban: lángveres
saszla, sötét izabella, sárga
rizling és egres-zöld muskotály,
majdan mézes must a présbe zárva,
híg pipázó bor s ezüstpohár
telt aszúja, erjedt, lomha törköly
karmos szesze. S mindez szüntelen
szivárog az egyanyagú földből
a sokfajta szőlőgyökeren.
Forrás: Napkelet 6. évf. 8. sz. (1928. április 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése