Most jösz elő aranycipó, Istenke kalácsa?
Most jösz elő mesebeli aranyálmunk, holdunk?
Nem etetted a lelkünket: barna ködök rácsa,
kormos rémek függönyöztek, amíg bandukoltunk,
szél vonózott, gonosz zenét zúgott az éj brácsa.
Igy megrágtak csillagszámos, acélkék egerek…
Most jösz elő, hogy megszoktuk a barna kenyeret?
Most jösz elő aranycipó, szép ifjúság, álom?
Kerestelek kamasz-korban könyvek közé bújva,
kerestelek háborúban halál-karneválon…
Elfedezett a nagy vihar vér-ködöket fújva
és vonózva éj bőgőjén boszorkányos bálon.
Igy megrágtak csillagszínű, egér-fogú vágyak.
Most jösz elő, hogy a kedvem öregesre bágyadt?
Most jösz elő kifli-véknyan édes ifjúságom?
Mit csináljak most már veled? csukjalak ládába,
mint zsugori vének teszik, vagy éljem világom?
Kapjalak be egy-nyelésre, mint sok duhaj, kába?
Örökségnek őrizzelek? se fiam, se lányom,
köd előttem, köd utánam, megszakad a lábnyom…
Most jösz elő aranycipő, Istenke kalácsa?
Forrás: Napkelet 6. évf. 11. sz. (1928. június 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése