Erdős hegyek… Kis zeg-zugos falu.
Elment a gólya, fecske és daru.
Tegnap az első hó is leesett
s nem mehetek:
fogoly vagyok s a szárnyam is nyesett.
Itt még viharzó szenvedély se vár:
ez a falu bús, csöndes békevár.
Az ajtón túl hagytam az életet,
csak álmodom
s esténként Istennel beszélgetek.
Letörtek mind a büszke vágy-sasok,
a fellegekbe már nem járhatok.
Szalmás tetők és egyszerű szivek
várnak reám,
hogy kinjaikra halk vigaszt vigyek.
S ha a magányban fáj a bánatom,
a Balatonnak eldalolgatom
s ha éj takarja már a föld neszét,
a köd alatt
kihallgatom a sellők énekét
Nagy kétkedések láza nem zavar:
cselekszem, amit az Isten akar
s a lelkem tisztán látja már a célt:
lemondani
s elmorzsolódni lassan, - másokért.
Forrás: Napkelet 6. évf. 15. sz. (1928. augusztus 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése