Piros tető… fehér falak.
Egyetlen ház az ég alatt.
Rajt a világ drót-ere fut
s ő a világról mit se tud.
Kertjében száz virág fakad,
fája gyümölcstől roskatag.
Mellette vas-szekér robog,
utána kiskendő lobog.
Piros tető… fehér falak.
Sziget a zengő ég alatt.
Fölötte száz érdek rohan,
benn élnek csendben, boldogan.
Oly elhagyott! Az nagy öröm,
ha egy-egy vándor beköszön.
„Mi újság, - kérdik – éhes-e?
holnap, vaj szép idő lesz-e?”
Piros tető… fehér falak.
Rajt mennek át a sors-hadak
s csak áll, békén, gyanútlanul,
mint csöpp hangya, amely fölött
dübörgő hadsereg vonul.
Forrás: Napkelet 6. évf. 15. sz. (1928. augusztus 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése