A szives-arcú házak közt mosolygva
Egy obsitos áll: Háry, a vitéz.
Köti kalandját jókedvű csokorba,
Tódítva tettét s rá esküdni kész.
Tetszik szivünknek a torz e világa,
S e halhatatlan emberi alak,
Ki mesterien gyujtja kedvre, lángra
Énünket, mely terhektől roskatag.
- Azaz… nem Háry: Garay regél,
A Kont szerzője, Szekszárd nagy szülöttje
Felejtkezik egy víg tereferén.
Az élet űzte, őt is gond gyötörte.
De mind ezen túl, révbe’ kikötött:
A szent szekszárdi trófeák között.
Forrás: Napkelet 6. évf. 22. sz. (1928. november 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése