O! de boldog voltam
O! de boldog voltam,
A boldogság alatt
Szinte meghajoltam,
Mint dalos madártól
Hogy meghajlik az ág,
Oly nehéz volt nekem
Az a nagy boldogság,
Az a vég nélküli
Az a szép boldogság.
Azt mondták: „mért oly bús
Ez a gyermek szegény,
Nem szól,s nincs mosolygás
Sem ajkán, sem szemén,
Oly fiatal! hisz még
Nem csalódhatott tán”…
Nem tudták, hogy e bú
Merengésem csupán
Zárkozott merengés,
Boldogságom voltán.
S most – csevegve járok,
Felemelem fejem,
Piros szalagot tart
S fris virágot kezem,
Mondják: boldog vagyok –
S nem sejti senkisem,
Hogy büszkén hordozom
S rejtve, vérző szívem,
Az emberek között
Bús, vonagló szívem!
Forrás: Az Ország Tükre 2. szám Pest, 1862. jan. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése